Embedded Files
A kiállított munkák egy több alkalmon átívelő, fotográfiára épülő tanulási folyamat lenyomatai. A közös kirándulások és rövid elvonulások során - Tát, Pilismarót, Dömös és a Szigetköz helyszínein - a megfigyelés, a jelenlét és az alkotás fokozatosan formálta a résztvevők természethez való viszonyát. A természet ebben a folyamatban kutatási közeg: olyan rendszer, amelynek megértése érzékenységet, időt és részvételt feltételez.
A képek egy része a helyszíneken talált jelenségek és tárgyak rögzítésére irányul - például a táti nádégetés után készült felvételeknél -, máskor a természet elemei kerülnek kiemelésre és áthelyezésre – a műterembe, vagy egy mesterségesen konstruált helyzetbe. Ábrahám Viki gombasorozatai is erre épülnek: a fragmentumok kiemelésére és újrakontextualizálására. A gombák mint dokumentált élőlények jelennek meg, olyan formákként, amelyek a kiállítótérbe áthelyezve elveszítik egyértelmű funkciójukat, és új, gyakran absztrakt jelentésrétegeket nyitnak meg.
Murvay Rebeka munkáiban a táj és az emberi jelenlét közötti feszültség konkrét vizuális formát ölt. A tájban talált, oda nem illő tárgyak – eldobott, mesterséges elemek – a környezet részévé válnak, miközben idegenségük megmarad. Ezzel párhuzamosan a növények mesterséges fényben való megvilágítása egy másik típusú beavatkozást hoz létre: a természet nem sérül, átértelmeződik. A képek így egyszerre mutatják meg az ellentétet és egyfajta váratlan összhang lehetőségét.
Vaida Ilona képein a mintázatok ismétlésen és tükrözésen keresztül jelennek meg. A nyírfák ritmusa és a visszatérő, körkörös formák egy olyan rendszert rajzolnak ki, amelyben a szabályszerűség és az eltérés egymás mellett van jelen. A képekben a mintázatok érzékeny szerkesztése válik hangsúlyossá.
Kopasz Éva munkáiban a figyelem mint beavatkozás jelenik meg: a képek szelektálnak, kiemelnek, és a tájat egy szűrőn keresztül mutatják meg. A dokumentálás folyamata nem csak a látványt írja át, az emberi jelenléttel magát a tájat is. Farkas Bence sorozataiban a fény és az érzékelés viszonya kerül előtérbe, míg egyes munkák a részletek kiemelésén vagy a formák absztrakcióján keresztül működnek. Horváth Botond képein a groteszk és a szépség egyaránt jelen van, Beneden Csaba munkái pedig egy spekulatív, disztopikus világ felé nyitnak.
A közös folyamat egyik alapvető tapasztalata a lelassulás volt. A fotográfiai folyamat – különösen a nagyformátumú, időigényes technikák használata – nem teszi lehetővé a gyors reakciókat; helyette a figyelem elmélyítésére kényszerít. A projekt pedagógiai értelemben is kísérlet: arra irányul, hogy a tanulás tapasztalati, érzéki és alkotói folyamatként jelenjen meg. A megszokott környezetből való kilépés és a közös munka olyan tapasztalatokat ad, amelyek hosszabb távon is beépülhetnek az egyéni gondolkodásba és alkotói gyakorlatba.
A kiállítás 2026 április 16-tól május 7-ig volt látogatható.
A tárlat a Budapest FotóFesztivál 2026 hivatalos programjának részeként valósult meg.
Kiállító alkotók: Ábrahám Viktoria, Benedek Csaba, Farkas Bence, Horváth Botond, Kopasz Éva, Murvay Rebeka, Vaida Ilona
Kurátorok: Kató Emese, Fejér János
Google Sites
Report abuse