MEZSGYE – Boros Dorina önálló kiállítása
2026.10.02. – 10.22.
A veszteséggel való szembesülés során úgy érezhetjük, mintha az idő ránk nehezedne, ami korábban biztosnak tűnt, fokozatosan elveszíti körvonalait. Boros Dorina ezt a tapasztalatot, az eltűnés és az átalakulás nehezen megragadható folyamatát kívánja megjeleníteni. Művei a jelenlét és a hiány mezsgyéjén helyezkednek el; átjáróként értelmezhető bizonytalan határhelyzetet, köztes állapotot érzékeltetnek, amelyben a múlt fragmentumai és a megújulás lehetőségei egyszerre vannak jelen.
Boros az elmúlt két évben jelentős figyelmet fordított a személyes életét átható változásokra, valamint a természet és az épített környezet kapcsolatára. A művekben erózió, romok és repedések asszociációi jelennek meg, melyek az emberi érzések metaforáiként értelmezhetők. A természetes és épített struktúrák bomlása a belső változások, a kimerültség és a veszteség tapasztalatát egyaránt megidézi, miközben az alkotó számára ez nem végpontot, lezárást jelent, hanem új minőségek kialakulásának lehetőségét.
Ez a szemlélet összecseng Brian Dillon gondolataival, amelyeket a RUINS – Documents of Contemporary Art című kötetben fogalmaz meg. Dillon értelmezésében a rom nem pusztán a múltra utal, hanem a jövő felé is mutat: a múlt meggyengült elemei felhasználhatók a jövő elképzelésére és újragondolására. A rom tehát nem a melankólia vagy a gyász, hanem a radikális lehetőségek helyszíne.
A kiállításon látható szobrok a fény játékának következtében sajátos atmoszférát teremtenek: árnyékokat vetnek, így elmosva a tárgy és környezete közötti határokat. A fényhatások épp olyan konstitutív apparátusként működnek, mint az anyagi minőségek; Boros műveiben a szobrászat és a grafika eszközkészletének kibővítését láthatjuk.
A kiállítás 2026 október 2-tól 22-ig volt látogatható.
Az alkotóról:
Boros Dorina 2025-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászművész szakán. Elsősorban a szobrászat és az installáció médiumában dolgozik, emellett grafikai eljárásokkal és festészettel is foglalkozik. A tér, az anyag és az érzékelés összefüggéseit kutatja, gondolatait tiszta, szerkesztett elemek és organikus, áramló formák összekapcsolásán keresztül közvetíti. Anyaghasználata kísérletező szemléletű, ugyanakkor a fa és a fém használata dominál. A kiállítótérben látható munkák fényre és mozgásra reagáló struktúrák.
Kurátorok: Mészáros Luca, Zachar Veronika
Grafika: László Orsolya