Az árnyékok elválaszthatatlan részei életünknek, megfoghatatlanok, sosem maradnak egyformák, néha hozzánk hasonlók, máskor elmosódnak. Csapó Dóra Gabriella alkotásainak főszereplői ismeretlen helyszíneken megjelenő időtlen és névtelen árnyalakok. Nem tudjuk pontosan kik ők, honnan jöttek, vagy mi a szándékuk. Nemtelen, néma portréi azoknak a megfoghatatlan érzéseknek és gondolatoknak, amelyek személyiségünk tudattalanjából fakadnak.
Dóra alkotói tevékenységének fontos alapját képezik az árnyék optikai megfigyelésén alapuló képzőművészeti értelmezések, valamint C. G. Jung individuumról, tudattalanról – és ehhez kötődően – az árnyék fogalmáról írt tanulmányai. Azonban Junggal ellentétben nem Énünk sötét, ösztönös részeként tekint az árnyékra, hanem a létezés természetes kísérőjeként, amely személyes és kollektív tapasztalatokat kapcsol össze. Munkáiban egyszerre idézi meg a múlt feldolgozatlan traumáit, és jeleníti meg azt a mentális állapotot, amikor talán képesek leszünk szembenézni a sérelmeinkkel.